2. rész: A Megoldás
Kanadából importált jó gyakorlat
5 évvel ezelőtt Gonesse polgármestere Kanadába utazott a hátrányos helyzetű fiatalok társdalmi integrációját szolgáló jó gyakorlatokat tanulmányozni. Az egyik jó gyakorlat egy olyan non-profit számítógép szervíz volt, amely korai iskolaelhagyó fiatalokat képzett ki és alkalmazott, és amely a szolgáltatásait alacsony áron kínálta szegények lakta leszakadó városrészekben. Noha az alapkoncepció jónak tűnt és az eredmények is kecsegtetőek voltak, hamar nyilvánvalóvá vált hogy a jó gyakorlat egyszerű “lemásolása” nem fog működni – azt adaptálni kell a helyi körülményekhez. Ezt felismerve az önkormányzat a kanadai példát csak kiindulási alapként használta, és pályázatot hirdetett egy olyan helyi szolgáltató kiválasztására, amely digitális megoldások segítségével vezeti vissza az iskolába – vagy át a munkaerőpiacra – a korai iskolaelhagyókat. A legjobb pályázatot egy helyi civil szervezet nyújtotta be, és kiválasztása után meg is kötötték vele a szerződést.
Találd meg az utad!
A kiválasztott civil szervezet létrehozott egy digitális alkotóműhelyt, melyet felszereltek a legkorszerűbb digitális és gyártó eszközökkel (3D nyomtató, lézervágó, nagy teljesítményű számítógépek, multimédia és robotikai eszközök). Ez az alkotóműhely – “Fabrique Numerique” – az a hely, ahol egy hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető képzési programban vehetnek részt a jelentkező fiatalok.
2015-ös létrejötte óta 4 alkalommal került lebonyolításra az alkotóműhelyben egy-egy öt hónapos képzési program – mindegyik 12-15 fiatal részvételével. A résztvevők
“toborzására” célzott kommunikációs kampányt bonyolítottak le, melynek során egyformán támaszkodtak a fiatalokkal foglalkozó helyi szervezetekre és a közösségi média csatornák által kínált lehetőségekre.
“A kiválasztási szempontok igazán egyszerűek”, magyarázza Farah, a fiatal program menedzser. “Olyan fiatalokat keresünk akik 16 és 25 év közöttiek, a városban rendelkeznek állandó lakóhellyel és jelenleg nem járnak semmilyen oktatási intézménybe. A legfontosabb, hogy mennyire motiváltak – tesztek, interjúk és workshopokm segítségével vizsgáljuk ezt. Noha nem előfeltétel, a legjobb tapasztalataink olyan fiatalokkal vannak, akik korábban már részt vettek valamilyen mentor- vagy támogatási programban. A csoportok meglehetősen színes összetételűek,” folytatja, “bár a résztvevők nagy része 18 és 22 év közötti fiú, akik azért hagyták abba az iskolát, mert nem érezték jól magukat az iskolai közegben, nem volt sikerélményük az elméleti tudásra koncentráló hagyományos oktatási rendszerben. Sokan származnak közülük szegény családokból, ahol a szülők is többnyire alacsony képzettségűek, gyakran munkanélküliek, folyamatos pénzügyi gondokkal. A csoportok etnikai szempontból is vegyesek, eddig még egyetlen csoportra sem volt jellemző valamely etnikai csoport túlsúlya. De egy dolog mindenképpen közös bennük: tanácstalanok, hogy merre menjenek tovább – nekünk pedig az a dolgunk, hogy segítsük őket megtalálni útjukat.
De hogyan segítenek a fiataloknak? Erre keressük a választ a követkető részben!
Szerző: Kézy Béla