„Azt érzik sokan vannak, és vannak társaik, akik ugyanolyan problémákkal küszködnek, mint ők, ugyanaz az értékrendjük, megtudják beszélni dolgaikat”
Mi kell ahhoz, hogy a fiatalok helyben maradjanak? Mivel tudják a velük foglalkozó szervezetek ösztönözni a fiatalokat arra, hogy azon a vidéken maradjanak, ahol megszülettek? Milyen tevékenységeket valósítanak meg a szervezetek annak érdekében, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el? Ezek napjainkban mind Magyarországon, mind Romániában fontos kérdéseknek tekinthetők.
A Hálózat a Regionális Fejlesztésért Alapítvány (HÁRFA) által lebonyolított, EFOP-5.2.2-17-2017-00057 – Transznacionális együttműködés az ifjúsági szakemberek és szervezetek körében című projekt keretében megvalósult kérdőíves kutatás eredményei alapján elmondható, hogy Magyarországon és Romániában eltérő gyakorlatok jellemzőek a megtartás tekintetében. Ezúttal a román gyakorlat kerül bemutatásra.
Romániában a fiatalok helyben tartása érdekében végzett szervezeti tevékenységek részben nagyon hasonlóak a magyarországiakhoz: többnyire a szabadidő hasznos eltöltéséhez, a pályaorientációhoz, a fiatalok sikeres munkaerőpiacra való bekerülésének támogatásához kapcsolódnak. Mindemellett azonban ebben az esetben többről is szó van, mint hogy „Élményeket nyújtunk, közösséget formálunk, és ezek által kötődést alakítunk”. Romániában a kérdőívet kitöltők közül mindösszesen 11-en válaszoltak román nyelven, így feltételezhetjük, hogy a válaszadók legalább 89%-ban romániai magyar szervezetet képviseltek. A helyben tartás kérdésköre esetükben tehát összefonódik a kisebbségi helyzetben lévő romániai magyar fiatalok helyben maradásának megvalósításával, ez pedig szorosan összefügg a magyar identitás megőrzésével, megerősítésével. Ez tükröződik a szabadidős tevékenységnél a hagyományőrző és honismereti programok magas arányában, valamint abban a szemléletben, hogy az „események közösségépítő és megerősítő jelleggel bírnak”.
Az oktatáshoz kapcsolódó válaszoknál is tetten érhető a magyarság megőrzésének feladata. Ehhez kapcsolódóan a magyar nyelvű óvódák üzemeltetése mellett, a szakkollégiumi bentlakást említették a kitöltők. Ez utóbbi teszi azt lehetővé, hogy a lakhatás megvalósításával a fiatalok helyben, a magyar egyetemeken tudnak tanulni. Habár mindösszesen egy válaszadó fogalmazta meg, említésre méltó a román nyelv oktatása mint helyben tartó erő, hiszen az államnyelv ismerete, különösen a Partiumban egyre inkább elengedhetetlen a helyben maradáshoz, a helyben való boldoguláshoz.
A helyben boldogulás fontossága tükröződik abban is, hogy hangsúlyosan fogalmazódott meg az álláskeresésben való támogatás mellett az önfoglalkoztatóvá válás, a fiatalok vállalkozóvá válásának különböző módokon való segítése is. Mindkettő mögött a helyben való megélhetés biztosításának szükségessége húzódik meg.
A közösségépítéshez kapcsolódó válaszoknál szinte teljesen összefonódik a helyben maradás és a magyar identitás kérdésköre (pl. „az ünnepek megünneplésének megtartó ereje van”). A külhoni magyarság esetében az események, a programok egyik szerepe, hogy megerősítsék a közösséghez való tartozás érzését, de emellett a programok során kialakuló kapcsolatháló elemi és alapvető jelentőségű az azonos problémák közös megélése, megbeszélése, az egymásnak való segítségnyújtás, támogatás tekintetében is.