Az elmúlt évtizedekben a helyi gazdaságfejlesztés képlete meglehetősen egyszerű volt a városokban: letelepítünk nagy cégeket, segítjük a helyi vállalkozásokat – a jól működő helyi gazdaság pedig biztosítja a magas foglalkoztatást és helyi adóbevételeket. Egyre több város ismeri azonban fel, hogy a képletbe be kell építeni egy új elemet: a helyi gazdaság fenntartható fejlesztésének legfontosabb tényezőjévé az vált, hogy az adott város mennyire vonzó a tehetséges, képzett és fiatal szakemberek számára. Mi történhetett?
A jelenség nem teljesen új: a 90-es évektől kezdődően a vállalatok egyre nagyobb energiát (és komoly erőforrásokat) mozgósítanak a tehetségek megszerzéséért és megtartásáért, felismerve, hogy csak az a cég tud versenyképes maradni, amely kreatív, innovatív szakemberbázissal rendelkezik. A legjobb szakemberekért – különösen a tech szektorban – valóságos harc folyik a vállalatok között, a cégek egymásra licitálnak abban, hogy ki milyen feltételeket kínál munkavállalóinak. Egyre több cég számára a telephelyválasztási tényezők közül az vált a legfontosabbá, hogy hol áll rendelkezésre a megfelelő szakemberbázis.
Ezzel párhuzamosan pedig globális trendek érvényesítik hatásaikat:
A fejlett országokban az öregedő társadalom és az alacsony születésszám munkaerő- és tehetséghiányt eredményez: Európában 2010 volt az első olyan év, amikor kevesebben léptek be a munkaerőpiacra, mint ahányan nyugdíjba mentek.
A gazdaság egyre inkább tudásintenzívvé válik – a tudás az alapja a termelékenység növelésének, az innovációnak és a gazdasági növekedésnek; ez pedig azt jelenti, hogy a cégeknek – és nem csak a technológiai szektorban tevékenykedőknek – egyre több jól képzett fiatal szakemberre van szüksége.
A munkaerő mobilitás – különösen a magasan képzett szakemberek esetében – jelentősen megnőtt: a 2010-es évekre 25 százalékkal az előző évtizedhez képest, és további drasztikus növekedés várható – a jól képzett, tehetséges fiatal szakemberek korábban elképzelhetetlen mértékben mobillá váltak.
A mobilitás kapcsán új tényező, hogy míg korábban a legjobb szakemberek munkahelyet választottak, mára a fiatalok esetében egyre gyakrabban tapasztalható, hogy helyet – várost – választanak, és ott keresnek maguknak munkahelyet – a “gazdasági migrációt” felváltja az “életsílus migráció”, amikor nem jobb munkahelyet vagy fizetést, hanem kedvezőbb életminőséget keresnek.
Ezek a tényezők pedig együttesen azt eredményezik, hogy a városok számára a legfontosabb versenytényezővé a tehetségek vonzása és megtartása válik. Ráadásul a globalizálódott világban – ahogyan ennek az elmúlt években Magyarországon is egyre inkább tanúi lehetünk – a városok már nem csak egy országon belül versenyeznek a tehetségekért, hanem globálisan.
És ha valaki azt gondolná: a tehetségekért csak a nagyobb városoknak kell versenyezniük, az súlyosan téved: a kis- és közepes városok csak vesztesei lehetnek ennek a versenynek, ha nem tesznek lépéseket a tehetségek vonzásáért és megtartásáért.