A nemzetközi kutatócsoport 2018. májusi egyeztetésén két nagyon kiemelkedő közös pontot azonosított, amely mind a négy országban jelen van és a kutatásunk kiindulópontjaként szolgál.
A külföldi szakértők megegyeznek abban, hogy a fiatalok migrációja kisebb városokból a fővárosokba és külföldre egyre gyakoribb és összetettebb jelenség, amelyet a döntéshozóknak figyelembe kell venni, ha az elmaradottabb régiók el akarják kerülni az előrejelezhető munkaerő veszteséget. Mindeddig mind az állami, mind a civil szektor tett kisebb lépéseket annak érdekében, hogy erősítse a városok azon képességét, hogy fiatalokat tartsanak a régióban, azonban ezek a lépések elszigeteltek és hosszú távon nem hatékonyak. A probléma megoldásához alaposan meg kell vizsgálni és elemezni kell a társadalmi problémát és annak fő okait, tanulmányozni kell a legjobb példákat ezen a területen. A kapott eredmények alapján speciális módszereket és eszközöket kell bevezetni az ifjúsági elvándorlás problémájának megoldására.
Előadásaikban a nemzetközi szakértői csoportok résztvevői megjegyezték, hogy különösen a kisvárosokban, magas a fiatal szakemberek kiáramlása. A fiatalok elhagyják szülővárosaikat abban a reményben, hogy jobb lehetőségeket és magasabb életminőséget találnak. Ezeknek a városoknak a lakossága folyamatosan csökken, ami növekvő gazdasági és társadalmi problémát okoz mind az önkormányzatok, mind a közösségek számára.
A társadalmi tőke erősítésére – annak fontossága ellenére – a régiós, és városi fejlesztési stratégiákban kevésbé koncentrálunk, mint az infrastruktúra fejlesztésére – az épületek, utak és a gazdasági fejlődés helyreállítására irányuló – intézkedésekre. A foglalkoztatási problémák és a városok életkörülményeinek javítását célzó egyéb intézkedések megoldása kulcsfontosságú az országok fejlődése szempontjából. A társadalmi tőke fenntartható fejlesztése, a hosszú távú és fenntartható városfejlesztés nélkül lehetetlen.